A kerámiaégető kemence vásárlása csak abban az esetben egyszerű, ha vastag bankszámlával rendelkezel. Viszont ha bérből és fizetésből éltél mindig is, akkor megtakarításod = a nullával (általában) így nem nagyon futja bármilyen kemencére is. Napokat és heteket lógtam az interneten kemencét keresve.

Minden hazai weboldalt végignéztem.

Kezdve a Solkit kemencék-kel, folytatva a Budapest Kerámiaoldalával, elolvastam mindent Halmos Ferenctől a témában aki kemencét épített.  Órákat töltöttem az Interkerám oldalán és végig olvastam Muhel József cégének ajánlatait is sőt odáig merészkedtem, hogy Neki emailt is írtam, ugyan mennyiért építene nekem kemencét? Korrekt volt a válasza, de nekem nagyon drága. Kínomban már arra vetemedtem, hogy külföldi oldalak ajánlatait is elolvastam, hátha…  Keramické pece

Általában minden egyes keresés és olvasás után levontam a konzekvenciát, drága, túl drága, nagyon drága, extra drága. És nekikeseredtem, mondván soha nem lesz saját kemencém. Aztán jött egy újabb elképzelés, hogyan is tudnám kiégetni a nyers agyag tárgyaimat, aztán majd a mázazott és festett tárgyakat is?

A megoldás neve: BÉRÉGETÉS.  (Ami majdnem olyan, mint a béranyaság, csak a neve más).

Igénybe veszek egy kemencét, valakinek a kemencéjét használom, ezért pedig fizetek. Alkalmanként 4-12 ezer forintot kérnek érte, kemence méretétől függően. Még így is megérte volna, de az érdeklődésemre több helyről is, az alábbiak derültek ki:

  • mázas égetést meg kell beszélni,
  • a termék ha nincsen jól kiszárítva, szétrepedhet,
  • mázas égetés a hőfoktól függ, (ami azt jelenti, amilyen a máz, amit használtam olyan hőfokon kell azt égetni)
  • nem vállalunk mázas égetést!
  • gyöngyégető állványunk nincs, hozni kell,
  • mázelfolyás esetén a kemence berakólapot ki kell fizetni, ez méretétől függően 5-10 ezer Ft
  • a mázazott terméket nem tudod becsomagolni és szállítani, mert lejön róla a máz!

A bérégetés utáni érdeklődésemből azt a következtetést kellett levonnom, hogy ha vállalom a rosszul mázazott termékek mázelfolyásából eredő berakólap féle kár anyagi vonzatát, (is), és elutazom a világvégére NÉGYSZER, (megyek-jövök, megyek-jövök, mert 24 órás az égetés) kifizetek kétszer 10-12 ezer forintot, akkor még semmi sem garantálja a szép, mutatós, mázazott tökéletes kerámiámat, amit aztán jó pénzért eladhatok a vásárlóimnak.

Vagyis sok mozgás, sok mozgatás, izgulás a kétes kimenetelű eredményért.

Amikor idáig jutottam, újra elővettem a vegyünk egy kemencét, opciót, és most átböngésztem a Jófogás. hu, a Vatera.hu, vagyis a használt/olcsó/ócska kemencék gyűjtőhelyeit. Az eredmény rosszabb volt a szánalmas kategóriánál is.

Elkeserítő, hogy milyen már szinte darabokban lévő, #nembiztoshogyműködikkemencéket kínálnak a kinézetükhöz képest nagyon magas áron!  brrrrr……

Szerencsémre, volt Valaki, aki a kezdetektől segített, tanácsokkal látott el, iránymutatást adott ebben az idegen világban, nagyon sokat köszönhetek Erős Juditnak a Kézműves Kerámia oldal tulajdonosának a pozitív hozzámállásáért, és a sok jó tanácsért.

Egy szép napon… ez az üzenet várt rám reggel:  

Szia, Bori! Tudok egy szuper kemence ajánlatot, ma reggel szóltak! 

… és az események őrült száguldásba kezdtek! Több telefon és email váltás után: Eljött a nagy nap. Reggeli készülődés után, Balatonmáriafürdő a cím, Csillagvirág Művészeti Modell Óvoda. Megérkeztünk, Andrea fogadott minket, kedves volt és nagyon szimpatikus. Bedugtuk egy konnektorba is a kemence dugaszát, egyáltalán kap áramot?

Kapott.

Megbeszéltük, hogy a „műszaki ellenőrzés” után, át kell sétáljunk a 100 méterre lévő Polgármesteri Hivatalba, aláírni az adás-vételi szerződést, plusz kifizetni a kemencét, és így is tettünk. Ott is rendkívül kedves emberek fogadtak minket, ráadásul ügyfél fogadási időn kívül. A számla kiállítása, az adás-vételi papírok aláírása és a fizetés után elköszöntünk egymástól, talán ekkor éreztem először biztosnak – tényleg van kemencém!

A nehezebb része következett – szó szerint! Azt tudtuk, hogy a szerkezet, akármilyen kicsike is, mégis minimum 65 kg. De, hogy hogyan tesszük be az autóba, és hogyan vesszük ki belőle – Laci számára ez volt a nap kulcskérdése. A berakása pár jóképű és jó fej munkás bácsinak akik mit ad’Isten épp az  Óvoda mellett dolgoztak, sikerült.  Bár, nem volt egyszerű…

                      

A haza úton semmi gond nem volt, de sajnos ránk esteledett mire megérkeztünk. És, nah hát jött a nap legrosszabb része…

Ki kellett emelni a kocsi anyósüléséről a 65 kg-os monstrumot. Majd mikor ez jó pár nyögés, és “vigyázz, ne ott fogd, emeld már feljebb, de nem tudom, és mindjárt leejtem “ után megtörtént, ott állt a Drágám, a kocsibeálló/garázs közepén, lecsupaszítva, éktelenül, és Isten bizony azt láttam rajta, szégyelli magát, mert „meztelen”.

Van egy kicsit magasabb lépcsőfok, amin túl kellett jutnunk, meg a terasz ajtó küszöbe is (majdnem szétszedtem, de csak majdnem mert a ház ura – nem engedte…). Kitaláltam (!), hogy ha a fotón látható pokróc alá csúsztatjuk (tessék elképzelni azt a csúsztatást….) akkor a pokróc a betonon is könnyebben siklik, semmint mi ketten valaha is felemeljük a 65 kg-os kemencét, amit a munkás bácsik 3-an is alig bírtak.

És lőn igazam. Siklott.

Szerintem minden méter után tartottunk 5 perc szünetet.

Bent volt a házban, juhééé! Oké, most fordítsuk, oldalra, lábfelszerelés következett, nagy levegő – hórukk 3-szor és a saját lábán állt a kicsike. Visszatáncikáltattuk a pokrócra, lábastul, csúszott megint a pokróc, és bent volt abban a kicsi helyiségben, amit szállásul és otthonként szántunk neki. A gond az volt csupán, hogy a hátsó fal és a kemence között ott voltam én is.

                            

Semmi gond, a lábainál óriási hely van, majd kimászom alul és minden szép és minden jó. A mászás jó 10 percesre sikeredett. Valahogy a hely mégsem volt olyan óriási, jót is nevettünk az egész szituáción…

 

                   

Még nem sütöttem benne semmit sem, és még be kell szereznek hozzá ezt-azt, mire az első égetést megejthetem. De addig is, minden nap reggelente benézek hozzá, megsimogatom, kinyitom az ajtaját és becsukom. Ismerkedem a fogásával, a hideg fémes felületével, a kemence égetőtér anyagaival.

Sok információt gyűjtöttem össze azóta az égetésről, a vezérlő kezeléséről, a beüzemeltetés nehézségeiről (hivatalos gépkönyv). Természetesen az első égetés élményét is megírom.

Van kemencém. Kemencetulajdonos lettem. Kemencés vagyok.

Iratkozz fel hírlevelemre!

Ha szeretnél értesülni a legfrissebb hírekről, blog bejegyzésről vagy kerámiámról,
kérlek, iratkozz fel a hírlevelemre!

* kötelező mező