Felvételiztem a jó rajz készségemmel KERÁMIAFORMÁZÓNAK, majd jött a papír, felvettek: PORCELÁNFESTŐNEK.

Három éves képzés, egy hét elmélet, egy hét gyakorlat – amit az Aquincumi Porcelángyárban töltöttem el, a szakmai képzésen. Tudjátok, hogy a köznyelvben használt porcelán kifejezés nem minden esetben képes visszaadni azt a sokszínű és sokértelmű jelentésvilágot, ami a fehér aranyra jellemző?

Régen fehér aranynak nevezték a porcelánt, mert birtoklása kiváltságot, rangot jelentett. 
Egy áhított tárgy, aminek értéke volt. 

Nagyon kevesen tudják, hogy Óbudán is létezett porcelángyár, az Elbogenből származó Hüttl Tivadar elsőként hozott létre ott, porcelánfestő üzemet 1906-ban. Az 1950-es években az államosítás a Hüttl üzemet is utolérte, ekkor kapta a létesítmény az Aquincum Porcelángyár nevet.

               

Remélem jól látható, hogy milyen könyöklő – kartámaszunk volt, azóta sem tudok jól festeni nélküle.

Az Aquincum Porcelángyár elsősorban porcelán szobrocskák gyártásával foglalkozott. Az itt gyártott kisplasztikák szinte minden háztartás vitrinjét díszítették, egyben a rendszerváltást megelőző időszak tárgykultúrájának mindennapi jelenségét jelentették.

Ma is sok háztartásban megtalálhatóak, magam is őrzők egy-két darabot belőlük. A gyárban – különleges eljárással – mázalatti festéssel – is készítenek figurális tárgyakat.

A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Aquincumi Porcelángyára csaknem 170 éves.  Ez a vállalat szerepel első bejegyzésként a Munkakönyvemben, és a gyárban évente 160 féle, 400 ezer darab díszmű készült.

Mutatom, ilyenek:

                      

           

A Szakközépiskola és Szakmunkásképző érettségizett keramikusokat, porcelánfestőket, üvegcsiszolókat, gipszminta-készítőket oktatott. Az Aquincumi Porcelángyár, és a Gránit Kőedény és Csiszológyár, vállalták a végzet tanulók alkalmazását – ezzel a végzettséggel vállalati középszintű vezetőnek voltak alkalmasak a fiatalok – de jött a privatizáció, és a vállalatok megszűntek.

Nézd meg az Óbuda Múzeum kisfilmjét erről: Aquincumi Porcelángyár 

A két említett gyárban, eltérő gyakorlati képzést kaptunk.

A Gránitosok az ecsetvonásaik alapján megtanultak gyönyörű virágszirmokat, leveleket festeni, mi páran pedig csak figurális tárgyakat festettünk. A porcelán figurák nőalakjainak szépséges haját, vagy az Öltözködő Kisfiú és az Öltözködős Kislány frizuráját és ruháját festettünk, hamutálakba matyó motívumokat színeztünk, vagy matricát ragasztottunk a teás készletekre.

         

Mi nem tudtuk azt megfesteni, amit a gránitosok csináltak, ők pedig nem tudták a miénket.

Ez a nagyfokú szakmai porcelánfestési különbség a szakmunkás vizsgán derült ki igazán, én úgy éreztem nehezebb helyzetben voltunk. A vizsga után csak pár hónapig dolgoztam az Aquincumi Porcelángyárban, majd a közigazgatásban ragadtam, a következő harminc évre.

Nemrég újból felkeltette érdeklődésemet a porcelánfestés. Miért?

Mert porcelánt szeretnék ismét festeni.

Készítettem már többféle fehérre égő agyagterméket, festettem, mázaztam, és égettem – ezeket a termékeket azonban kerámiáknak nevezzük.

Miből áll össze az ÉN porcelánfestésem?

Kihívásnak érzem ezt is, hiszen réges-rég volt terpentines mókus szőr ecset a kezemben, és az én porcelánfestő képzésem behatárolt volt az 1980-as évek közepén. Sokat kell hozzá újra tanulnom, beruházni, fejleszteni a rajztudásomat, felmérni az igényeket, és kísérletezni, szóval, első körben talán csak kávés csészéket fogok festeni.

Saját tervezésű mintával, természetesen.

Szeretném, ha a kedvenc kávédat tetszetős, csinos és egyedi mintával készült porcelán kávéscsészékből fogyasztanád.

Miért olyan fontos ez? Szerintem, nagyon fontos. A kávézás, történjen bármikor is, bárhol is életünk szerves része, minden körülmény meghatározz benne valamit, a kávé íze, a helyiség hangulata, és a csésze formája, színe is ide tartozik.

A jó hangulathoz szeretnélek hozzásegíteni,

– a magam tevékenységével, a festett porcelán kávés csészéimmel,  – érezd fantasztikusan jól Magadat, amikor kávét iszol. A globális felmelegedés és a klímakatasztrófa sajnos árnyékot vet, a kávéfogyasztási szokásainkra is, de őszintén remélem, hogy van még előttünk jó pár év, addig is.

Készítettem, egy blogot is az ínyenceknek, a kávézás témakörét járom körbe, igyekszem színesen és érdekesen tálalni, ki, hogyan, mikor, mit, mennyi kávét fogyaszt, és természetesen a központi kérdésem mindig ugyan az  – olvasgasd bátran, ismerd meg ezt az oldalamat is!  “Kérsz kávét? És mibe, kéred? “

Szeretnék méltó lenni Hüttl Tivadar porcelánfestő üzeméhez, és az Aquincum Porcelángyár nevéhez, azzal, hogy egyedi mintával készült porcelán kávéscsészéket festek, kipróbálom magamat ebben a kézműves tevékenységben is, a magam és mások kávéimádatának kedvezve ezáltal.

a fotó, kb: 1983-ban készült, és igen, ÉN vagyok rajta, a Porcelángyár udvarán,

a kemence égetéséhez használt tűzrakás tetején ülve…

 

a bizonyítványom

 

Felhasznált irodalom:

 

Iratkozz fel hírlevelemre! 

Ha szeretnél értesülni a legfrissebb hírekről, blog bejegyzésről vagy kerámiámról,
kérlek, iratkozz fel a hírlevelemre!  

* kötelező mező