Miből áll a mai értelembe vett fazekas mesterség? Kik a művelői? Hol vagyok ebben én?

A fazekasság égetett agyagból készült használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó ősi mesterség.

Röviden az előzményeiről: a középső kőkorszak, a mezolitikum vége felé a mezőgazdaság kialakulásának kezdetével egyidejűleg jelent meg a történelemben. A növénytermesztés és állattenyésztés már biztosított ételfelesleget, ezt valahol tárolni kellett. A letelepült életforma pedig helyet adott a tároláshoz. Így szükségszerű volt a fazekasság létrejötte i.e. 8000 körül.

A fazekas mester keze alól kikerülő tálak, korsók, fazekak képlékeny állagú agyagból készültek, amelynek anyaga a szárítást követő égetés során szilárd, időtálló anyaggá vált. Mivel ebben az állapotában a fazekas cserép a folyadékot még átengedi magán, ezért az edényeket legtöbb esetben mázzal vonják be. Az így kapott szilárd bevonat lehetővé teszi, hogy az edényben folyadékot is tárolni lehessen. Gondolj csak a borra, és a sörre. A fazekasságból fejlődött ki a kerámia, és a kerámia művészet.

A kerámiakészítőt egyszerűen keramikusnak vagy keramikus művésznek nevezzük.

Attól függően, hogy mit és hogyan készít. Az én tárgyaim saját ötletelés és rengeteg próbálkozás során, apránként alakultak ki. Mivel nem vagyok a szó hagyományos értelmébe vett fazekas, se keramikus, mesternek pedig elég kezdetlegesen dolgozom – ezért én:

csak agyagművesnek, agyaggal dolgozónak tartom magam.

Ez így van rendjén.