Miért pont a kerámiázást választottam? Az agyag gyúrását, a kemencébe való be és kipakolást, a 980°C fokos hőséget, a színtestekkel való pingálást és a mázakkal való festegetést?

Kitalálhattam volna egyszerűbben kivitelezhető, sőt! – gazdaságilag minden bizonnyal jobban érvényesülő más szakmát is, lehetnék most Párkapcsolati Tanácsadó, vagy egy Fogyj Le Velem Stúdió létrehozója, esetleg ha a 30 éves államigazgatási tapasztalataimat szerettem volna kamatoztatni, akkor valami Virtuális Asszisztensi, és Speciális Ügyintézési Tanácsadó Irodám lenne most.

De nem lennék hiteles, egyikben sem.

A vállalkozásom mozgatórugója, az a bizonyos belső hang már régóta súgott nekem tudat alatt, legalább 20 éve – szösszeneteket, érzéseket közvetített, de meg kellett érnem rá, észre kellett vegyem ezeket, és tudatossá kellett válnia is.

Mert mit is csináltam időtlen idők óta? Három – négy évente összepakoltam az otthonom kisebb-nagyobb helyiségeit, és élvezettel kifestettem. Maszatoltam az ecsettel, húztam a hengert a fűrészporos tapétán, kézzel kevertem ki a színeket az óriási festékes vödrökben. Minden szobánk más színű. 

Ha erre épp nem volt szükség, akkor a kertben folytattam – a fa bútorokat, kerítéselemeket, ablakpárkányokat festettem mahagóni lazúrral…

Időközben az akkor még kicsi gyerekeimnek élvezettel készítettem a farsangi jelmezeiket, előfordult, hogy szabadságot kértem a munkahelyemről emiatt… készült Farkas, István Király, Lepke, Zorro és már nem is tudom mennyi jelmez… itt inkább ragasztottam, papírt, kartont, arany alufóliát használtam, de olykor varrtam is…

Mit tettem még az elmúlt években?  Minden egyes faliképet, lakásdekorációt magam helyeztem el itthon, függönyöket varrtam több garnitúrát is, csillárt készítettem műanyag fehér kanalakból, apróra szabott farmer nadrágokból nagyméretű ágytakarót készítettem, a farmernadrág zsebeiből pedig konyhai kötényt, és egy remek fürdőszobai tárolót varrtam.

Ha nem volt kedvem varrogatni, akkor színeztem vagy festettem a kisebbik gyerekemmel. De a kertben nyíló virágaimból faliképet is készítettem már, persze kellő szárítás után.

Az biztos, hogy valamit, mindig csináltam. Igen, jól sejted nem vagyok kifejezett konyhatündér, süteményt például abszolút nem szeretek készíteni. (nem volt sok sikerélményem benne).

Szerettem a földdel foglalkozni, kertészkedni. Mindenféle kézi szerszámmal rendelkezem, kiskocsim is van, amit húzhatok magam után. Ültettem sok-sok szép virágot, hagymásakat és magról termőket is. Szép időben, órákat töltöttem a kertben, gereblyézéssel, sziklakert építéssel, fűnyírással vagy ültetéssekkel, és kert rendezéssel foglalkozva.

      

A horoszkópom szerint föld jegyű vagyok. Imádom magát a földet! (homok, agyag, bármilyen formájában) megfogni, tapogatni, lepergetni a tenyeremből…

A kerámiázás, agyagozás többféle részismeretet kíván. A föld (agyag) kapcsolat megvan.  Az imádott festés is benne van. A kívánság, a belső kényszer, hogy alkossak valamit szintén megtalálható.

Az agyagtermékek előállításakor szokásos négy elemet felemlegetni: tűz, víz, föld, levegő, mert ezek elegyéből készül el tulajdonképpen a kerámia, a porcelán, a majolika vagy bármi, amit fazekas terméknek, vagy kerámia terméknek nevezünk.

A tűz részben volt jelen eddig az életemben, legáltalánosabban ismert fogalom alapján Szent Borbálához köthető, Ő ugyanis a bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje és vértanú a keresztény kultúrában, a tizennégy segítőszent egyike.

Mivel legendája a villámlással kötődik össze, kultusza különösen az olyan szakmákkal forrott össze, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak.

Eddig megmutattam az anyagokhoz és a tevékenységekhez köthető szeretetemet, de van még egy nagyon fontos tényezője is annak, miért pont a kerámiázást választottam.

Nem vagyok képzett fazekas, sem képzett keramikus. Agyagot sok-sok éve egyszer fogtam csak a kezemben. Igaz, a festéssel több szerencsém volt, mert porcelánfestő szakmunkás végzettséget szereztem 17 évesen.

Agyaggal dolgozónak tartom magamat, a szó mindenféle értelmében. Még véletlenül sem szeretném a hazai és a nemzetközi fazekasok, keramikusok, porcelánkészítők, porcelánfestők, kályhások, népi iparművészek, fazekas mesterek körébe sorolni a tevékenységemet, senkit nem akarok ezzel megbántani ugyanis.

Miért pont a kerámiázást választottam?

Mert, ez egy óriási kihívás. Önmegvalósítás. Mert, megmutatom, hogy sikerül. Mert,  csak azért is.

Szeretném megmutatni, bebizonyítani, hogy szorgalommal, önképzéssel, kitartással, tanulással is lehet csodaszép, saját tervezésű és kivitelezésű kerámiákat készíteni, alkalmazni a mesterség minden csínját-bínját, a magam és mások örömére. 

Szükséges hozzá a kellő lelkesedés, a vágy, rengeteg idő és energia, de bármilyen tevékenység elkezdéséhez mind ugyanezek a főszereplők.

Sokan mondtátok, bátor vagyok hisz otthagytam a biztos fix közigazgatási fizetésemet. Igen, most egy kicsit kevesebb van az anyagi javakból, hisz épp csak elkezdtem. De az érzés, a megelégedettség, a mindennapok vidám tevékeny hangulata, a sikerélmény, a tanulási vágy, az ösztönző kihívások, a szabadság érzései megfizethetetlenek. Komolyan mondom. Boldog vagyok, hogy váltottam, volt hozzá merszem, hitem, elkötelezettségem, és lelkesedésben, álmodozásban azóta sincs hiány.

Agyagból álmodtam meg. 

Iratkozz fel hírlevelemre!

Ha szeretnél értesülni a legfrissebb hírekről, blog bejegyzésről vagy kerámiámról,
kérlek, iratkozz fel a hírlevelemre!

* kötelező mező